Amikor hangsugárzókat választ a helyhez, a falra{0}}szerelt és a padlón-álló modellek mindegyike külön előnyökkel jár az asztal számára. Íme a legfontosabb különbségek egyértelmű lebontása a megjelenésük, teljesítményük és a valós-beállításokhoz való illeszkedésük alapján.
Először is, fizikai alaktényezőik nem is különbözhetnének jobban egymástól. A falra szerelhető-hangszórók kompaktak és sokoldalúak,-felszerelheti őket a falra, behelyezheti a TV mögé, vagy felakaszthatja őket műholdas egységként. Néhányan még a falakba vagy a mennyezetbe is simulnak, hogy tiszta,{4}}beépített megjelenést kapjanak. Ezzel szemben az álló hangsugárzók-magas, különálló egységek, általában 80–120 cm magasak, és közvetlenül a padlón helyezkednek el. A legtöbb három{10}}utas kialakítást használ, dedikált illesztőprogramokkal a különböző frekvenciákhoz.
Ezután az illesztőprogram beállításaik jelentősen eltérnek. A fali-hangszóróknak gyakran csak 1–2 meghajtója van, bár a soundbar több kis meghajtót is használ a térhangzás szimulálására. Az állóhangsugárzók-azonban több egységet tartalmaznak: közép-mélyhangokat, magassugárzót és néha egy középső hangsugárzót, nagy (gyakran 16 cm-es vagy nagyobb) mélysugárzókkal. Ez jobb tranziens reakciót és gazdagabb mély-véget biztosít számukra.
A legnagyobb hiányosság a basszus teljesítményében van. A fali-hangsugárzók általában nem rendelkeznek mély, mély-hangsugárzókkal, ezért a legtöbben külön mélynyomóval párosítják őket a kielégítő mélyhang érdekében. A padlón-álló hangsugárzók nagy beépített-mélysugárzóikkal mély, feszes basszust adnak, erős vezérléssel, így gyakran nincs szükség külső mélysugárzóra.
A nap végén a falra{0}}szerelt hangszórók ragyognak a kis helyekre és a tiszta esztétikai megjelenés érdekében, míg a padlón{1}}álló modellek teljesebb, erősebb hangzást-adnak, különösen az alsó kategóriákban. A megfelelő választás a szoba méretétől, stílusától és attól függ, hogy mekkora basszust szeretne kivenni a dobozból.